Előerősítők, RIAA korrektorok

Ahhoz, hogy a hanglemez barázdáiból a hangszedő által kinyert információból ismét zene lehessen, szükségünk van egy korrekciós erősítőre.
Ennek az előerősítőnek több feltételt is teljesítenie kell egyszerre:
- megfelelő bemeneti ellenállással kell rendelkeznie ami illeszkedik a hozzá kapcsolódó hangszedőhöz
- nagy erősítéssel kell rendelkeznie, hogy a néhány mV bemeneti jelből a végerősítő meghajtásához szükséges több száz mV-ot elő tudja állítani
- frekvenciamenete a lehető legpontosabban kövesse a ma már szabványosnak tekinthető RIAA görbét (így éppen ellentettje lesz a vágáskor használt korrekciónak)
- mindezt a lehető legjobb jel-zaj viszony mellett kell elérnie
Ma már szinte nem is készül olyan gyári erősítő, ami tartalmazná ezt a korrekciós fokozatot, de régen sem volt egyszerű hozzájutni igazán jó minőségű és megfizethető árú előerősítőhöz.
Több gyári készüléket megvásárolva és meghallgatva arra a következtetésre jutottam, mint a legtöbb hobbista kortársam, megpróbálok magam építeni egyet.
Persze félvezetős elektronikákkal kezdtem, ami már csak az alacsonyabb tápfeszültség igénye miatt is kézenfekvő volt. Akkoriban mindenki a félvezetők lázában égett, egyre másra jelentek meg az alacsony zajú analóg erősítő IC-k. A folyóiratokban és könyvekben rengeteg jól bevált kapcsolást jelentettek meg. Ma sem állítom, hogy ez holtvágány lenne, de időközben az elektroncsövek világa magával ragadott...